2014. október 30., csütörtök

◊ II. fejezet ◊




Előző részből:
Úsztam előre, és közben visszanéztem, hogy lássam mennyire hagytam le, de nem sokkal. Utolérte a mestert. Miközben elhaladt mellettem, integetett és úszott tovább. Mindketten felmentünk levegőért, és ismét a víz alatt voltunk. Mikor már nagyon lehagyott megállt, és bevárt. Nem mentünk tovább csak úsztunk körbe-körbe, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor fél méterre se voltunk egymástól megálltunk. Gyönyörű szemeivel találtam magam szemben. Akaratlanul beleszerettem.


◊ II. fejezet ◊

▲Malia


Napokkal később a folyosón minden szem ránk tapadt. Rám és a másik suli legdögösebb srácára, amint kézen fogva sétáltunk a szekrényem felé. Oda érve elengedtem a kezét és feloldottam a szekrényzárat. Kinyitottam és kivettem az első órámra szükséges könyveket.
- Na mentem bébi. Majd dumálunk. – köszönt el az új pasim, és mindenki előtt magához húzott, megcsókolt és belemarkolt a fenekembe.
- Oké, majd hívj. – köszöntem el én is a csók után. Sarkon fordult és ment a saját sulijába.
- Hát ő mit csinált itt?- jött oda hozzám Stella.
- Csak átkísért. Hát nem cukcsi? – olvadoztam a legjobb barátnőmnek.
- De, nagyon cukcsi. – szólalt meg a hátam mögött Nathan a szemét forgatva.
- Ennyire ne legyél féltékeny. – vágott vissza Stella a mögöttem álló fiúnak.
- Nem is vagyok. – ellenkezett.
A vitát a csengő szó zavarta meg.
- Viszem a könyveid. – ajánlotta fel Nathan a segítséget, amit én el is fogadtam egy „Köszönöm” kíséretében, mire Stella csak a szemét forgatta.
- Tényleg Nath, este eljössz velünk anya divatbemutatójára? Én leszek az egyik modell, és szükségem lenne nekem és a bátyámnak egy sofőrre. – kérleltem édes szemekkel.
- Persze szívesen elviszlek, ha cserébe benn lehetek az öltöződbe is. – kacsintott mire elnevettük magunkat.
A napnak vége. Izgatottan vártam az estét, hiszen anyám új kollekcióját ma mutatják be. Otthon hosszasan készülődve, Nath elvitt engem és a bátyám a bemutató helyszínére. Sietve az öltöző felé összefutottam anyámmal és kezembe nyomta a ruháim. A sminkes elvégezte a dolgát és felvettem az első ruhadarabot. A kifutó felé vettem az irányt, ahol összefutottam Nathtel.
- Gyönyörű vagy. – dicsért meg.
- Köszönöm. – mosolyodtam el, és felmentem a lépcsőn.
Én következtem. A színpadon végig sétáltam az embersereg előtt. Fotósok villogtatták vakuikat és az emberek tapsoltak. Anyám büszke tekintetével találkoztam, majd mikor végig értem, magabiztosan mentem vissza az öltözőmbe és vettem a következő ruhát.
A bemutató végéig ez ment. Mikor vége lett, visszaindultam hogy átöltözzek a saját ruhámba, de valaki benyitott az öltözőbe és én csak zavartan bújtam el a fülkébe.
- Itt vagy Vi? – hallottam Nathan hangját.
- Jaj! Csak te vagy az. Már azt hittem valaki mosdónak nézte az öltözőm. – léptem ki a fülkéből nevetve, mikor Nathan szeme hosszasan rám tapadt.
- Mi az? – kérdeztem értetlenül.
Közelebb jött és megölelt, amit nem tudtam mire vélni.
- Annyira büszke vagyok rád. Gyönyörű vagy ebben a ruhában. – dicsérte anyám vörös, feszes, combig érő, pántnélküli, selyem ruháját.
- Köszi. – bontakoztam ki az öleléséből, de az előttem keresztbe fekvő reflektor vezetékének ez nem tetszett, és belegabalyodott meztelen lábamba, ami következtében persze pont Nath nyakába estem. A két kezem a vállába akaszkodott, az ő kezei pedig a derekamnál támasztottak.
- Óvatosan. – nevetett a tőlem pár centire lévő ajkai közül.
- Köszi. Megint. – nevettem én is a szerencsétlenségemen, de Nath nem engedett el. Kicsit zavarban voltam, de nem elleneztem a testhelyzetünket.
- Miért vagy együtt vele? – törte meg hirtelen a csendet.
- Kivel? – értetlenkedtem.
- Hát Joshsal. – adta meg végül a választ.
- Baj? – húztam fel a szemöldököm.
- Igen. Ő nem hozzád való. Bunkó, nagyképű és seggfej. Nem becsül meg téged, csak a hírnév miatt akar veled lenni. Na meg a … – sorolta a valóban rá igaz jellemzőket. Tény, hogy nem biztos, hogy szerelmes belém, de én nekem nagyon bejön. Mindenki megirigyel minket, amint meglátnak. A suli legdögösebb sráca és a másik suli legmenőbb csaja. Tökéletes párosítás.
- Vi? – zökkentett ki a gondolataimból Nathan hangja.
- Csak nem féltékeny vagy? – kérdeztem nevetve.
Nem mondott semmit csak egy hirtelen mozdulattal változtatott testhelyzetünkön, és még közelebb húzott magához. Izmos karjai szoros ölelését éreztem ismét a testem körül.
- Féltelek. Vigyázz vele jó? – hallom halk, aggódó hangját a hajam között.
- Nyugi, tudok vigyázni magamra. – nyugtattam és mosolyra húzódott a szám. Kedves tőle, hogy így aggódik.
- Amúgy azért jöttem, mert anyád keres. – bontakozott ki az ölelésből és eltolt magától.
 - Akkor egy perc, csak átöltözök. – kaptam fel a fehér, lezser térdig érő szoknyám és mentem be vele a fülkébe.
Mikor kijöttem Nath már nem volt ott, de anya tapssal fogadott az öltözőm előtt, és bekísért a nagyterembe. Bemutatott néhány munkatársának, és eldicsekedett velem, hogy milyen csodálatos voltam a ruháiban.
Eléggé untam a helyzetet, amiből az ismét előkerült Nathan mentett ki.
- Elnézést. Elrabolhatom ezt a gyönyörű lányt egy táncra? – tartotta felém a kezét és közben beszélt az előttem álló felnőttekhez.
- Persze nem gond. – intett anya.
Elindultunk a táncparkett felé és lassú táncba kezdtünk.
- Köszi, hogy megmentettél. – mosolyogtam rá.
- Semmiség. Láttam az arcodon, hogy mennyire élvezed a társaságukat. – nevettünk mindketten.
A bemutatót követően Nathan felajánlotta nekem és a bátyámnak, hogy hazavisz minket, mivel anyuék még maradni akartak. Ahogy beszálltunk a kocsiba hirtelen kirázott a hideg. Elindítva az autót megkértem Nathet, hogy kapcsolja be a klímát, ami gyorsan felmelegítette járművet.
Hosszúnak tűnt az út, és a bátyám csak folyton azt hajtogatta, hogy taposson bele a gázba, de Nath nem így tett. Végig óvatosan vezetett, hiszen elég friss volt a jogosítványa. Én csak végig a bátyám szemüvegével játszottam és felpróbálgattam.
- Úgy nézel ki, mint egy igazi titkárnő. – dicsért meg furcsán a bátyám. – Adok egy tanácsot. – jött hozzám közelebb és mutatta, hogy a fülembe akar súgni valamit. – Ne legyél titkárnő. Nem áll jól az okosság. – mondta végül hangosan, amire mindhárman elnevettük magunk, de én továbbra se vettem le a szemüveget.
Hirtelen Nathan ijedt hangját hallottam. A vezető szeme elé kaptam tekintetem, ahol csak egy erős, a szemüvegtől homályos fényt láttam. Nathan hirtelen balra kapta a kormányt és erős fékezésbe kezdett. Mi ijedten ültünk a hátsó ülésen, mikor egy hangos kiabálás, hatalmas ütközés és csattanás szakította meg a külvilág felé közvetített állapotom.


~***~


- Azt hiszem, ébredezik. – hallom apám rekedt hangját. Éreztem, hogy a szemem lefedi valami, és minden porcikám fáj. Fekvő helyzetemből hirtelen felültem és felkaptam a fejem, mikor felfogtam, mi is történt.
- Apa! Apa! – kiabáltam, de nem láttam őt.
- Feküdjön vissza, kérem! – hallom egy idegen nő hangját mellettem. Két kéz visszafektetett óvatosan az ágyra, és én csak ijedten engedelmeskedtem.
- Apa, hol vagyok? – vert hevesen a szívem.
- Semmi baj kicsim. Nyugodj meg! – hallom ismét az ismerős hangot, de most észrevettem több érzelmet. Aggódást, féltést és sírást.
- Apa mi történt? Úgy fáj a szemem. – adtam le az információt.
- Majd később elmondom. Most nyugodj meg, majd hatnak a fájdalomcsillapítók. – folytatta a nyugtatást, de nem értem be ennyivel, tudni akartam mi történt.
- Hol van Nathan és Scott? – kérdeztem, amire már nem kaptam választ, csak lépteinek távolodását halottam. – Apa várj! Apa! – kiabáltam kétségbeesetten.
- Nyugodjon meg! – szólalt meg ismét a női hang.
- Nem tudok megnyugodni! Hívja vissza az apám! – ordítoztam, de nem tett úgy, ahogy kértem.
- Pihenjen egy kicsit. – azzal az ő léptei is eltávolodtak, és ajtócsukódás zárta ki a hangokat a szobából.
Csak hangfoszlányok jöttek be a szűk résen, és az sem apámé, se más ismerősé nem volt. A nagy csendet pár perc múlva ismét az ajtó nyikorgása, majd becsukódása zavarta meg. Halk léptek zaja üti meg a fülem, ami egyre közelebb volt hozzám.
- Apa te vagy az? – kérdeztem halkan.
A léptek tulajdonosa először nem szólalt meg, majd pár másodperc némaság után hangot hallatott.
- Malia annyira sajnálom. – hallottam Nathan sírástól rekedt hangját.
- Nathan te vagy az ugye? – kérdeztem, hogy megbizonyosodjak róla valóban ő van-e itt.
- Kérlek, ne haragudj rám! – folytatta.
- Nathan mi történt? Nem emlékszem semmire! Jól vagy? Hol van Scott? – erre a pár kérdésre ismét halk sírásba kezdett. – Nathan ne sírj! Mi a baj? – kerestem kezemmel testének bármely részét. Megfogta a kezem egyik kezével és súly nehezedett az ágy szélére.
- Bocsáss meg nekem! – ölelt meg, de valami kemény megnyomta a mellkasom.
- Nathan ez fáj! – tudattam vele, és el is távolodott. – Jól vagy?
- Én jól vagyok. – adta meg végül az egyik kérdésre a választ szipogva.
- És mi történt? Miért van bekötözve a szemem? – kérdeztem tovább, remélve, hogy a többi kérdésemre is felelni fog.
- Nem mondhatok semmit, sajnálom. Majd apukád elmondja. – adta tudtomra.
- TE MIT KERESEL ITT? – ordított apa miután kinyílt ismét az ajtó. – TŰNJ A LÁNYOM KÖZELÉBŐL TE SENKIHÁZI. – folytatta az ordítást.
- Apa ne csináld ezt! – szorítottam Nath kezét, jelezve, hogy ne menjen ki, de könnyen kihúzta a szorításomból. – Apa, hadd maradjon. Mi történt?
- Ugye nem mondtál neki semmit? – intézte kérdését Nathan felé.
- Esküszöm nem, csak látni akartam, hogy jól van-e. – hadarta.
- Nincs jól! Képzeld nincs jól! Meg ne lássalak még egyszer itt! – küldte ki Nathant.
- Apa kérlek! Mi történt? Valaki mondjon már valamit! – kiabáltam én is, de rám se hederített egy ideig, majd pár perc után, mikor az ajtó becsukódott ismét súly nehezedett az ágyam szélére.
- Kicsim! Ne aggódj. Majd mindent elmondok, de először szeretném, ha jobban lennél, és megnyugodnál. – nyugtatott.
- Apa nem tudok megnyugodni! Hol van anya és Scott?– faggattam sírás szélén állva, de nem tudtam útnak engedni a könnyeim, mert borzasztóan fájt.
- Neked most pihenésre van szükséged. Szólok a nővérnek, hogy adjon be egy nyugtatót, hogy könnyebben aludj. – zárta le a beszélgetést ilyen egyszerűen, de nem tudtam ellenkezni.
Hamar jött is a nővér és teljesítette apám kérését, ami következtében én gyorsan álomba zuhantam.


U.i.: kukkantsatok be ennek a fantasztikus írónak a blogjába is. :) Nem bánjátok meg! :)

2 megjegyzés:

  1. Imádom! Már alig várom, hogy tovább írd! :D
    Annyira szeretem Nathan-t... olyan szimpatikus. *khm*
    Hallod anyuci, facebook-on, csoportokban is oszd meg a blogod! :D
    1. https://www.facebook.com/groups/375516465881228/
    2. https://www.facebook.com/groups/290967114298312/

    Itt majd megtalálják! :)
    xx

    VálaszTörlés